Teljesen egészségesen, nem is küszködve a tipikus nagyvárosi nyavajáktól, elhatározza az ember, hogy leül és ír egy dalt. Legyen mondjuk most az a speciális eset, amikor már a dallam megvan egy ideje, meg kb. a téma is, de mindig lusta voltál leülni, mert jobban mozgatnak a világot behálózó közösülési folyamatok meg a pénz, mint az akármi más. Kurva nagy sületlenség az is, hogy mi állítólag ingerszegény világban élünk. Elég csak szétnézni, hogy mennyi csodálatos dolog vesz körül bennünket. Örök és hatalmas hiba, amikor az ember nekiáll keresni a Csodát. Direkt naggyal. Rossz emberi tulajdonság, a telhetetlneség, amikor is az ember nem is hiszi el ami körülötte van, és áhítozik egy valami magasabbrendűre. Vagy amikor nem látjuk meg magunk körül a hétköznapi szépségeket. Amikor úgy átsiklunk gyönyörök hada felett, hogy azt sem vesszük észre hogy egyáltalán mozgásban vagyunk. Ilyen értelem nélküli életnél meg nem érdemes megihletődni sem. Mintahogy a szerelemben, én itt sem hazudnék nagyot. Maximum kicsit, hogy minden szebbnek tűnjön. Kíváncsi vagyok, hogy a velejéig elrohadt emberiség mikor eljutni arra a szintre, hogy örüljön a kis dolgoknak, és tanulja meg értékelni az elsőre értéktelennek tűnő dolgokat is. "Tudod mi az igazi kincs? Sár... meg kavics." "Ahhoz hogy az édeset igazán édesnek érezd, meg kóstolnod a keserűt is". Miért siklunk el a hétköznapok szürkeségnek tűnő arany csodái felett? Miért nem vagyunk hajlandóak észrevenni a gumiálarc mögött rejtőző értékeit a világnak? Azthisszük hogy minden csak az aminek látszik? Hogy minden rendeltetésszerűen körbejár, és a miértek világának már vége van, vagy még el sem jött az ideje. Keserű pofont fogtok kapni emberek, akik nem örültök a kicsinek. Sosem lesztek boldogok igazán. Még akkor sem ha azok lesztek. Tehát hogy a befejezéssel megcsináljam a keretes szerkezetet, azt mondom, hogy vegyük már észre a földön fekvő apró örömöket, szépeket, kicsi érzéseket, a szép nőt, a felhőjátékot, a mosolyt, a bármit... a kis szasza dolgokat. Aztán erről tessék írni, mert sokkal eredetibb dal, mit arról szónokolni mint a nagy trubadúr rockerek, hogy halálig szeretlek. Szerelmesnek lenni jó, főleg ha nem Te vagy a legszomorúbb lány martinivel a kezedben.